Azt álmodtam, hogy interjút készítek Istennel.

Hatalmas hegyeket láttam,
amik fennen hirdették a keze munkáját.

Egy gyönyörű naplementét is láttam, és
reszketni kezdtem arra a gondolatra, hogy milyen lehet Isten.
Egyetlen kérdést akartam neki feltenni.

Odafordultam hozzá,
de nem tudtam ránézni,
mert szikrázó fény vette körül.

Így hát csak felkiáltottam:
„Miért van annyi szenvedés és halál?”

Ő pedig válaszolt nekem:
„Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál,
úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett”

Aztán azt mondta: „Aki bűnt követ el, meg kell halnia.”
Megkérdeztem, mi a bűn, és azt mondta:
„A bűn a törvény megszegése.”

Azután mennydörgő hangon kijelentette a törvényt (a Tízparancsolatot)
1. Ne legyen más istened rajtam kívül!
2. Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot!
3. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét!

4. Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!
5. Tiszteld apádat és anyádat!
6. Ne ölj!

7. Ne paráználkodj!
8. Ne lopj!
9. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
10. Ne kívánj semmit, ami a felebarátodé!

Aztán Jézus szavait láttam:
„aki kívánsággal tekint egy asszonyra,
már paráznaságot követett el vele szívében.” (Máté 5:28)

És a Szent Biblia szavait:
„Vagy nem tudjátok hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát?
Ne csapjátok be magatokat: sem a paráznák, sem a bálványimádók, sem a házasságtörők…”
(1Korinthus 6:9)

Ezen kívül: „De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak,
a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze
a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.” (Jelenések könyve 21:8)

Ráébredtem,
hogy sokszor megszegtem Isten törvényét,
és az ítélet napján a pokol vár rám.

Nem csak Isten látta minden bűnömet,
de a saját lelkiismeretem is elítélt.

Amikor megkérdeztem Istent, hogy mit tegyek, azt mondta:
„Nem azért küldtem a Fiamat, hogy kárhoztasson…”

Akkor megértettem, hogy Isten annyira szeretett,
hogy gondoskodott róla, hogy meg tudjon bocsátani:
Jézus szenvedett és halt meg helyettem.

Magára vette a büntetésemet:

„Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett
minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”

Megszegtük Isten Törvényét (a TÍzparancsolatot),
viszont Jézus teljesen kifizette a büntetésünket.

„Isetn azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy
Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Római levél 5:8)

Azután feltámadt a halálból, és legyőzte azt.

Hirtelen felébredtem,
és rájöttem, hogy döntenem kell.

Élhetek tovább abban a hiszemben,
hogy Isten nem haragszik a bűnömre,
és végül a Pokolba kerülök.

vagy

megtérhetek, bízhatok Jézusban
mint Megváltómban és Uramban,

és megkaphatom Isten ajándékát,
az örök életet.

Előtted is ugyanez a döntés áll.